Gyerekkoromban egyszer nagyon megijesztettek és azóta nagyon félek a magasságtól, például nem mászok létrára de még csak egy kis sámlira sem. Soha, semmilyen körülmény között – gondoltam én.

Életem első tengerpartjára tavaly nyáron sikerült eljutnom Olaszországba, Lignanoba. Csodálatos hely, ugyan viszonyítási alapom nincs, de első látásra szerelem volt. 🙂 Egy jó barátommal és két kislányommal fürödtünk amikor a kedves barát kitalálta, hogy ugráljunk a stégről. A gyerekeknek mondtam, ők inkább mejnenek ki és a stégen sétáljanak be, mert elég messze volt a létra, én meg majd vigyázok rájuk ha leértek. A stégen megállt mellettük agy kislány és így szólt „De jó ti is magyarok vagytok? Vigyázzatok, itt nagyon sok a medúza!” és tovább ment. amint ezt meghallottam, olyan gyorsa másztam ki a LÉTRÁN hogy szinte füstölt a talpam!

Mondanom sem kell, én nem ugráltam, sőt még a stégről lenézni se mertem, de a gyerekek imádták – medúza ide vagy oda! Persze másnap összeszedtem minden bátorságomat és medúzát, cápát és egyéb tengeri herkentyűket mellékesen hagyva egész nap élveztem a tenger hűs habjait!