Nászút jelige alatt érkezett a következő történet. Egy újabb klasszikus: melyikünkkel nem történt hasonló?

30 évvel ezelőtt történt, és akkor még nem is tűnt annyira viccesnek a sztori. Nászútra mentünk Spiltbe. Gyönyörű, csodálatos tenger, szikrázó napsütés, vakító, fehér sziklák!Megbeszéltük, hogy bérelünk egy kis hajót és megnézzük a távoli kis falvakat, élvezzük a tenger kékségét, a friss sós szellőt. Útra keltünk, és órákon át szeltük a vizet. Nagyon tetszett a panoráma, ami elénk tárult. Felejthetetlen volt.

Lassan vissza kellett térnünk a ladikkal, mert lejárt a bérlési idő. Kikötöttünk, a férjem kiszált a csónakból, én is készülődtem. Igen ám, de amint ki akartam lépni, a lépéssel előre löktem magam, a csónak meg elindult az ellenkező irányba. A kezembe a férjem autóstáskája, az összes papírunkkal, pénzünkkel. Hősiesen felemeltem és el nem engedtem volna semmi pénzért, majd a következő pillanatban már a vízben a hegyes sziklák között találtam magamat. Jól megütöttem a hátsómat, ráadásul még egy jó kis vita kerekedett belőle miután a férjem kihúzott a partra…

Az iratoknak végül semmi baja nem lett, és zúzódásaimnál is nagyobb volt az önérzetemen esett seb. Nászutunknak ez a része felejthető volt, de ma már szerencsére tudunk rajta nevetni a férjemmel együtt..