Ági első beszámolójával köszöntjük a hétvégét.

Másfél hónappal ezelőtt még úgy gondoltuk: ezen a nyáron biztosan nem fogunk nyaralni. És most itt vagyunk a tengerparton és NYARALUNK! Most már kezdem elhinni, hogy tényleg igaz… :-)))

Egyszerűen minden fantasztikus: a tenger, a napsütés, a környezet, a szállásunk és hangulatunk is!

Na, de kezdem inkább az elejéről.

Mikor megtudtuk, hogy mi vagyunk a szerencsés kiválasztottak az utazásra, elmondhatatlanul boldogok voltunk. Majd egy nap örömmámor után elkezdtünk gondolkodni a Párommal, mit is kell elintéznünk, beszereznünk még a nyaralásig. Gyorsan elintéztük a legfontosabbakat. Személyit csináltattunk a Gyerekeknek, mivel az EU-n belül ezzel is lehet utazni és megjavíttattuk az autó régóta jelzett hibáit, nehogy véletlenül éppen az úton történjen valami. Átszerveztük az utazás idejére eső munkákat, programokat.

Esténként izgatottan böngésztem az interneten a kemping- és a Knaus Tabbert honlapot, olvasgattam a Lignano-val kapcsolatos fórumokat, honlapokat, hogy tudjam, mire számíthatunk. Megpróbáltuk jól átgondolni, hogyan készüljünk, mit hozzunk az utazásra. Mivel kis gyerekeink vannak, természetesen az ő nézőpontjukból is végig kellet gondolnunk az utazás és a nyaralás minden előre látható eseményét. Persze így is maradtak kérdőjelek. Pl. nem tudtuk elképzelni, hogy kisebbik fiunk utazóágya vajon elfér-e a lakókocsiban. Próbáltunk minden eshetőségre felkészülni, de azt úgysem lehet…

Éjszaka fél háromkor indultunk el otthonról, hogy a Gyerekek inkább alvással, mintsem nyüglődéssel töltsék az utazás nagyobb részét. Na, ez az elképzelésünk nem „jött be”, a Srácok többet voltak ébren, mint amennyit aludtak – nyilván túl izgatottak voltak – de ennek ellenére, meglepően jól viselték az egész utazást. A nagyobbik Fiunk, Marci szinte végig nézelődött és minden nagyon érdekelte: a szép szlovén táj, a hosszú alagutak, a lehagyott lakókocsik. Megjegyzem: bár én már többször jártam erre, én is ugyanolyan ámulattal gyönyörködtem a táj szépségeiben.

A kempinget nagyon könnyen megtaláltuk, és rögtön a bejáratnál kedves fogadtatásban és útbaigazításban volt részünk a személyzet egyik tagjától. Hamar rátaláltunk a ránk váró lakókocsira, és amikor birtokba vettük, és minden zugát felfedeztük, bizony leesett az állunk. Nagyobb és szebb, mint amilyennek gondoltuk. Ráadásul számos apró, praktikus részlet teszi kényelmessé és „hatalmassá” a rendelkezésre álló teret – amelyben még Robi utazóágya is klasszul elfér.

A másik kellemes meglepetés a kemping volt. (Nekem a „kemping” szó hallatán gyerekkorom tábori sátorozós élményei jutottak eddig eszembe, amihez a „kulturált” és a „higiénikus” fogalmak még távolról sem társultak. Éppen ezért, én gyerekkorom óta nem „merészkedtem” kempingbe, mindig szállodában, vagy apartmanban nyaraltam.) Itt azonban minden rendezett, tiszta, amiről egy egész seregnyi, golfkocsihoz hasonló járgányokon cirkáló és serénykedő személyzet gondoskodik, folyamatosan. A vizes helységek mindig úgy néznek ki, mintha éppen most takarították volna azokat. Mivel most már gyerekekkel nyaralunk – bár pár évvel ezelőtt még ezeket a részleteket észre sem vettem volna – külön örülünk a kemping saját játszóterének, a családi fürdőszobának, amiben porcelán babakád és gyerekekre méretezett mosdó, zuhanyzó is van. Azt hiszem, esti szórakozási lehetőségek is vannak, de ez minket, szülőket, úgysem érint… J

Na és a tenger! Megérkezésünk után egyből fürdőruhába bújtunk, és kisétáltunk hogy lássuk, még mindig olyan gyönyörű-e. Hát nem! Talán még szebb, mint ahogyan emlékeztem. Már szingliként és párként is nagyon jó volt tengernél nyaralni, de gyerekekkel – ha lehet – még nagyobb élmény. Számukra ez valószínűleg egy óriási „pancsi” és homokozó egy helyen. Leírhatatlanul élvezik a tengert és a tengerpartot. Irtó édes, amikor Robi, aki egyelőre négykézláb közlekedik, egyszer csak gondol egyet, és hangos kurjongatások kíséretében „beszalad” a tengerbe. Vagy amikor ül a parton és sikongatva várja az őt éppen elérő hullámokat. Marcit pedig csak egy labdázás, vagy homokvár-építés ígéretével lehet kicsalni a vízből.

Két napja vagyunk itt, de olyan, mintha régóta itt laknánk. Teljesen otthonosan érezzük magunkat.

folyt. köv.