Egy újabb sztori, ezúttal nem tengerparti. Jennifer története nem csak a stílusa miatt izgalmas, de nem lövöm le a poént.

…mindenkinek megvan, hogy első szerelem? fiatalság, bolondság? na. Beljebb eggyel, Isztambul, a nyüzsgő vérpezsdítő, fürdő- és mecset hatalom, ima-malom, hamam és Pamuk, nevem piros. 23 évem összes lendületével, új szerelmével és felszabadult nemi hormonjaival érkeztünk a török fővárosba, M és Én.A settinghez hozzátartozott egy kerekedő török félhold, giccsesen lemenő nap, müezzin és a reptéri welcome raki, FYI.

Persze, hogy nem az „Istanbul by night-emeletes buszon” verziót választottuk, mintsem a „Istanbul by night in the hotel-bed-et” hévvel. Baleset megesett az ismertetlen város közepén, én sírni kezdtem, ő nevetni, én őt szidtam, ő a szobát, én a mamát akartam hívni, ő morzsolt egy imátJ Tessék, McGuyver oldd meg a helyzetet, éjjel, nyelv és helyismeret nélkül, küldjön Allah egy contraceptive tablettát.

1 recepciós + 1 éjjeli őr = 0 angol, „M” egy gyűrött újság aprói között rálelt a „pharmacy” kategóriára, a hamis mosolyt zsebre tettük (a török-madzsar barátság…). Toronyiránt indultunk a csillagok alatt, buli helyett, baba-projekttel. A török segítőkészség „kézről-kézre” adott minket, az éjjel-nappali patika fénye felderengett. A kivilágított patika 3 négyzetcentiméter terület, benne 3 lelkes patikus. M, mint aki mossa kezeit és a reggeli újságért érkezett, hányavetin állt meg az ajtóban és tolt a hölgy felé, „Te vagy a Nő, beszélj, mint Nő a Nővel.”, jelezném a másik kettő fickó volt. A „sensitivity” mint olyan, ott volt, ahol ”Lenny Kravitz magassága”, suttogásomra hogy „baby, sex….”, a „My a name is Alla, can I help you”-nőszemély, a pult mögül, fröccsönött gyerek-kádakat húzott elő, a két srác szeme sarkában együttérző könnycseppeket véltem felismerni… Heveskedtünk: „No Baby”. „Ahaaaaa”, mire mindhárman és a mögöttem feltorlódott 6 ember egzakt értesült róla, hogy épp, esemény utáni tablettát vásárol a hülye turista.
A vény csak törökül volt. Fő tér, gránitköves Hilton recepció (ketyegett az óra, már semmi sem érdekelt) egy 40 fős ír nyugdíjas-csoport elé bevágva fordítattam le angolra a gyűrött használati utasítást, a front-office-al. Ukáz: azonnal vízzel lenyelni.

Sir John McEwans és Betsy a kulacsát nyújtotta a hátsó sorokból.
Nem érdekelt sem a ciki, sem a H1N1, csak „kishasszán és apám bekeretezett képe”, tűnjőn el!