Az utolsó napot maximálisan kihasználtuk. Persze ehhez hozzájárult, hogy nem tudtunk sokáig aludni, mert a szikrázó napsütés pont besütött az ablakokon, mivel este a sörözés után valamiért nem húztuk le a redőnyöket…

Egész nap csúsztunk és felvonóztunk. Az utolsó körrel fel, majd le és végül visszaadtuk a bérelt felszereléseket és kezdődhetett a lakókocsi rendbetétele. Mosogatás. Fúj.  Szerencsére a kemping mosogatórészlege többszemélyes, így elosztottuk az adagot, nem volt olyan vészes.

Nem volt könnyű visszaadni a kulcsokat és hazaindulni.

Hazafelé néztük, hogy a legtöbb hegyoldalban már nagyon olvad a hó, ebből a szempontból is szerencsések voltunk: nagyon tavaszias volt már az idő a hétvégén, de Schladmingban még viszonylag jó minőségű havon csúszhattunk. Az királyság, hogy ha az ember tavasszal még szeretne egy búcsúsíelést és van lakókocsija, akkor csak felköti a szekeret az autóra és indul.

És ekkor Horvátország jutott az eszembe. Ott mennyit tököl általában az ember, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb tengerpartot. Kavicsos / sziklás / eldugott és érintetlen / partynegyed / nudista / gyerekes – mindegy, mit keresel. Ha a guruló ház az autód mögött van, addig mehetsz, amíg megtalálod, és addig maradsz ott, amíg jól érzed magad. Azt hiszem, elfogadnám örökbe. 🙂

Innen az április végi kánikulából írva az utolsó síeléssel töltött napról ráadásul beindultunk a srácokkal és elkezdtük tervezgetni egy lakóautós nyaralást. Persze rögtön felmerült egy csomó célpont Olaszország, Horvátország, Montenegró de még Bulgária is. Ajjaj, nagy a baj! Hová utazzunk? 🙂