Első rész

Minden gyerek szeret kempingezni. A sátorban alvás, a kempingek hangulata, a megszokottól való eltérés és még az ezekkel járó feladatok is mind érdekes, izgalmas a gyerekek számára. Ezt kiderítettem már pár héttel ezelőtt, mikor azon az ominózus óriási viharos hétvégén életünkben először kempingezni vittem a gyerekeket. Mindjárt mind a hármat.

Mivel a családban már mások is kempingeztek közel ilyen kor gyerekekkel, mint az enyémek, gondoltam, mi is kipróbálhatnánk lassan. Kölcsön kértem egy sátrat, lementünk Balatonszemesre, és strandoltunk egy jót. Estére megjött a vihar, a sátornak meg volt egy törött része, ami miatt nem állt túl jól, és a viharos szél sem segített, így éjjel beáztunk… A gyerekek a villámlás, dörgés ellenére aludtak, mint a bunda, én meg fél óránként nézegettem az okostelefonomon az időkép.hu radar képén, mikor lesz szünet, amikor kimehetnék kármenteni. Ez fél négykor érkezett el, el is hárítottam a hibát, kiöntöttem két liter esővizet a sátorból és utána szinte zavartalanul aludtam reggel hatig, amikor is a gyerekek felvertek, hogy éhesek. Szuper hétvége volt, tényleg, azóta is emlegetjük és megyünk még idén is sátrazni.

Ez után az élmény után pár héttel alakult úgy, hogy kipróbálhattam a Knaus Tabbert lakóautóját, egy Weinsberg Kastenwagent. A kocsiról majd külön posztban írok, most itt csak annyit, hogy mivel négy személyes, mind az öten nem is fértünk volna el, és mivel kicsit munkának is ígérkezett ez a pár nap, úgy döntöttem, a fiúk (ovisok) maradnak és csak a lányomat (most volt elsős) viszem.

Mivel pénteken indultunk, kizártam, hogy a Balaton felé vegyük az irányt. Délnek indultunk, Villányba, Gere Tamás és Zsolt pincészetét meglátogatni. Sikerült kilenckor elindulni, és mivel Zsoltnak azt ígértem, dél körül érkezünk, a fél egyes érkezéssel jók voltunk. Beálltunk a pincészet egyik központjának számító panzió parkolójába és rögtön otthon éreztük magunkat. És nem csak azért, mert az ágyunk velünk volt a lakóautóban, hanem a fogadtatás, a környezet és a jó borok miatt. Ebédeltünk, dumáltunk, fotózkodtunk, szőlőről, borokról beszélgettünk, Jól telt a délután, Zsoltéktól sok sztorit hallottunk családi hagyományokról, borkészítésről, a borok egyéniségéről, szakmai alázatról, elhivatottságról, a minőség iránti elkötelezettségről. Mivel aznap még vezetnem kellett, az élmény nem lehetett teljes, de a nap végén Zsolt megajándékozott két palack borral, melyet ez úton is még egyszer köszönök. A kánikulára való tekintettel este a Comis névre hallgató 2011-es évjárat gyöngyözőbort meg is kóstoltam. Nekem nagyon ízlett. Rozé is, szénsavas is, nyár is volt hozzá, szuper volt.

A délután második felében Zsolt elvitt minket egy meseszép dűlőbe, és Nagyharsányba a két pincéjükbe. Sok fotó készült, a jobbakat fel is töltöm majd nemcsak ide, hanem a skydrive-ba is, akit érdekel, végiglapozhatja őket.

Este beugrottunk Pécsre egy barátom éttermébe vacsorázni, aztán irány Orfű. Pécsről toronyiránt a Mecsek valamely hegyén vágtunk át, ez is olyan szép volt, hogy kislányommal csak ámultunk. Aztán odaértünk a tavakhoz és ez a látvány fogadott minket.

Szép, nem?