Első akciónk zárása – szerintünk siker!
március 19, 2011
Pro és kontra
április 20, 2011
Első akciónk zárása – szerintünk siker!
március 19, 2011
Pro és kontra
április 20, 2011

Első akciónk zárása után kaptunk még egy levelet az anyukától, amiben – kérésünkre – kifejezetten a lakókocsiról írta meg a gondolatait. Ezzel az írással (egyelőre még csak titokban,) lassan elkezdjük előkészíteni második akciónkat.

„Lakóautó vagy lakókocsi – nekem egykutya.” – gondoltam magamban még pár héttel ezelőtt is, amikor még nem voltam így kikupálódva a témában.

Írtam már, hogy néha előfordultam túravitorlás hajók fedélzetén-kabinjában, úgyhogy akár önállóan is vonhattam volna párhuzamot: egyikben is kicsi helyen, másikban is kicsi helyen kell megoldani/bezsúfolni mindazt a kötelező vagy éppen kényelmi funkciót, amit az ember az aktív pihenéssel töltött rövidebb-hosszabb periódus alatt használna.

De nem. Magamtól ez végül is nem állt össze, ahhoz el kellett mennünk a családdal síelni, (télen! amikor egy csomó ruha kell!) hogy rájöjjek, mennyire kényelmes is az utazásnak, megszállásnak ez a módja.

Persze, aki egy luxus szálloda kényeztetésére vágyik, az menjen is inkább oda: itt nincs room service. Vagy hát legalább is nem olyan. 🙂 De a lakóautó nem is azzal akar versenyre kelni. Viszont ha kell, ezzel akárhol megállhatsz, vagy éppen tovább állhatsz anélkül, hogy újra és újra ki- és be kelljen pakolnod a szállásodról. És ez a lényeg. Ha utazol, de nem csak egy helyre mennél, akkor a nyaralás egy jó része a pakolással megy el: kocsiból ki, szállásra be, onnan ki, kocsiba be, és az új helyszínen mindezt újra elölről. Hát ez aztán pihentető módja a nyaralásnak.

De nem így a lakóautóval. Ha otthonról tudsz vele indulni, akkor szépen kényelmesen mindent bepakolsz a ház előtt, és akármerre is jártok épp a világban – pont ott fogod találni amit keresel, ahová bepakoltad. És van hová pakolni! Minden zeg és zug kihasználva, az ágy alá befér síléc, bakancs, vagy épp gumicsónak, a felső rekeszek elnyelik az ezer csetreszt, kozmetikumokat, miegymást, amitől másutt a neszesszer szokott dugig lenni, vagy a fürdőszobapolc… Akasztós szekrényt például soha nem gondoltam volna, hogy találok a lakóautóban, pedig az is volt. Egyszerűen úgy elfértünk, olyan jól el tudtunk mindent helyezni, hogy nagyon.

Végül is nem csoda ez az egész. Nyilván, olyan szakértelem és tudás kell ehhez is, mint mindenhez a világon, és ezer meg ezer visszajelzés, amik után el tud úgy készülni egy lakókocsi belső, hogy tényleg szinte minden igényt ki tud szolgálni. És akkor a belsőről még valami. Persze, végül is kis helyen kellett megoldaniuk ezt a sok mindent, hát ezért olyan kuckós minden. De olyan jól el vannak találva a méretek, az arányok, hogy olyan otthonosan intim minden. Kényelmes, meleg és barátságos, mint a kemencezug a Kis bice-bócában.

És hát persze van valami, amivel nagyon komolyan el lehet venni az élét annak, hogy végül is minden kicsit kisebb, és végső soron, olyan átmeneti. Ez a valami pedig a minőség. Minőségi harmonikaajtó a helyiségek között (…) minőségi nyílászárók, mindegyiken nett kisfüggönnyel, szúnyoghálóval (OK, mi télen voltunk, de nyáron biztosan jól jön az, különösen vízparton.) És a minőségi beépített bútorok. Szépek; a szövetük is az, jól tervezettek, jól is működnek.

Mindezekért együttesen mondom, a lakóautó tényleg lakható, egy valóságos mozgó otthon. Igen, egy pár hétig laksz csak benne, több idő talán már sok is lenne, de az az egy vagy két hét, amit eltöltesz benne, kényelemben telik, egy jó lakóautó nem ad okot a panaszra, szó nélkül teszi a dolgát: kiszolgál, szállást nyújt, el is visz, ahová csak menni akarsz. Szóval jó buli.

Mi jól éreztük magunkat. Köszönjük a lehetőséget.

Vélemény, hozzászólás?